A tollaslabdázás játéktere (a pálya)
téglalap alakÜ terület, melynek befoglaló főméretei: 13,40 x 6,10 m. Az
ábra szerinti vonalazás 40 mm vonalvastagsággal és fehér vagy a padló
színétől elütő színnel kell hogy készüljön. A versenyszerA±
tollaslabdázás ma már kizárólag fedett pályákon (teremben) folyik,
szabadidősport céljára azonban létesíthető pálya szabadtéren is, ahol
azonban ügyelni kell arra, hogy lehetőleg szélmentes helyen, sík
területen készüljön.
A tollaspabda pálya
tartozéka a háló, a hálótartó oszlopokkal. A hálótartó oszlopoknak a
pálya felezővonala és a páros pálya oldalvonalai találkozási pontjain
kell állniuk. Az oszlopok hossza 1,55 m, anyaguk fa vagy fém, megfelelő
szilárdságÜak ahhoz, hogy a hálót az előírt magasságban és feszességgel
megtartsák.
A háló sötét színA±, vékony fonalból
egyenletes szemsA±rA±séggel, 15 - 20 mm szemnagysággal készül 760 mm
szélességgel. felső szélén áthajtottan 75 mm széles fehér szalag, mely
a feszítőkötelet is körbeveszi. A háló felső szélének a játéktér
felületétől számítva a játéktér középvonala fölött 1,524 m az
oldalvonalak fölött 1,55 m magasságban kell lennie.
A
sportkereskedelemben kapható hálók és hálótartó oszlopok fenti
feltételeknek megfelelnek, az oszlop esetleges házilagos előállítása
során pedig törekedni kell arra, hogy megfeleljenek.
A labda alapvetően
kétféle kivitelA± lehet, vagy eredeti tollakból (16db) készül, vagy
mA±anyagból. SÜlya legfeljebb 5,50 gramm lehet, mÜanyag labda esetében
max. 10% eltéréssel, repülési tulajdonságaik azonban meg kell, hogy
egyezzenek. Ennek ellenőrzése Ügy történhet, hogy a labdát az
alapvonalról alsó tenyeres ütéssel, az oldalvonalakkal párhuzamosan
megütve annak a tÜlsó alapvonal előtti 530 és 990 mm között kell talajt
érnie (egyszerA±bben a páros hátsó adogatóvonal, plusz-minusz 23 cm).
A tollaslabda ütő
méreteit a nemzetközi szabályok korlátozzák, ezeket a korlátokat az
ütőt gyártó cégek pontosan ismerik és betartják, tehát a kereskedelmi
forgalomba kerülő ütők általában megfelelnek a szabályoknak. Az ütő
kiválasztásánál célszerA± tehát egyéb szempontokra figyelni, ilyenek a
rugalmasság, a hÜrozás feszessége, stb.
Egyes játékban
adogatásnál az érvényes felület az elülső adogatóvonal, a megfelelő
(jobb vagy bal) oldali belső oldalvonal, az alapvonal és a középvonal
által határolt terület. Az adogató és fogadó játékos saját térfele
érvényes felületének bármely pontján állva végezheti el az adogatást
illetve a fogadást, azonban vonalra nem állhat.
Egyes játékban, labdamenet közben az érvényes felület a háló, a belső oldalvonalak és az alapvonal által határolt terület.
Páros
játékban adogatásnál az érvényes felület az elülső adogatóvonal, a
megfelelő (jobb vagy bal) oldali külső oldalvonal, a belső alapvonal
(páros adogatóvonal), és a középvonal által határolt terület. Az
adogató és fogadó játékos saját térfele érvényes felületének bármely
pontján állva végezheti el az adogatást illetve a fogadást, azonban
vonalra nem állhat. Az adogató és a fogadó partnere saját térfelének
bármely pontján állhat, de elhelyezkedésével sem partnerét, sem az
ellenfelet nem akadályozhatja a kilátásban.
Páros
játékban, labdamenet közben az érvényes felület a háló, a külső
oldalvonalak és az alapvonal által határolt terület. Ezen belül a
játékostársak tetszés szerinti sorrendben üthetik meg a labdát, azonban
egy játékos nem érintheti kétszer egymás után a labdát, és a partnerek
nem üthetnek kzvetlenül egymás után a labdába Ügy, hogy közben az
ellenfél valamelyik játékosa ne érintette volna azt.
A játék megkezdése
előtt a szembenálló felek sorsolnak, és a választás jogát elnyerő
játékos az első adogatás vagy az első fogadás vagy valamelyik térfél
választása között dönthet. A sorsolásban vesztes fél a fennmaradó
lehetőségek közül választhat.
A tollaslabda
sportágban a játékindító ütést (adogatást) csak alsó megütéssel lehet
teljesíteni Ügy, hogy a labda találati pontjának az adogató játékos
derékmagassága alatt kell lennie, az ütő egyetlen pontja sem lehet
magasabban, mint az ütőt tartó kéz legalacsonyaban levő része
(egyértelmA±en "lógatott" helyzet), az adogató játékosnak a megfelelő
adogatótéren belül, mindkét lábával a talajt érintve kell állnia
(vonalra nem állhat) a labda megütése pillanatáig. A labdát a fejrészen
kell megütni, az ütő nem érintheti a kosarat.
A játszmakezdő
adogatást mindig a jobb oldali adogatóudvarból (térnegyedből) kell
teljesíteni az átlósan szemben lévő, ugyancsak jobb oldali
adogatóudvarba, ezt követően az adogató fél nulla és páros pontszámánál
a jobb, páratlan pontszámnál a bal oldali adogatóudvarban történik az
adogatós illetve a fogadás.
Az adogatás megtörténte után
a szemben álló játékosok felváltva ütik a labdát mindaddig, míg hiba
nem történik, vagy a labda játékon kívül nem kerül.
A
tollaslabda sportágban csak az adogató fél nyerhet pontot, ha elveszíti
a labdamenetet, az adogatós joga átszáll az ellenfélre az aktuális
pontállás változása nélkül.
Egy játszma a férfi egyes
versenyszámban 15 pontig, női egyes versenyszámban 11 pontig tart,
amennyiben nem kerül sor a játszma meghosszabbítására. Amennyiben férfi
egyesben 13:13 vagy 14:14 eredmény áll elő, az adott pontszámot először
elérő játékosnak jogában áll a játszma meghosszabbítását kérni. A
lehetséges hosszabbítás 13:13 állásnál 5 pont; 14:14 állásnál 3 pont.
Ha az arra jogosult játékos 13:13 állásnál nem kért hosszabbítást és
előáll ugyanabban a játszmában a 14:14 pontállás, ismét megnyílik a
hosszabbítás kérésének lehetősége a 14. pontot előbb elérő játékos
előtt. Amennyiben a játszma során volt lehetőség hosszabbítás kérésére
és az arra jogosult játékos nem élt a hosszabbítás jogával, a játszma a
15. pont elérésével (egy pont előnnyel is) véget ér. Ugyanígy
hosszabbítás esetén az 5. (3.) pont elérésével a játszma véget ér.
Női
egyes versenyszámban a játszmahosszabbítás elvei azonosak a férfi
egyesnél alkalmazottakkal, azonban 9:9 állásnál lehet 3 pont, 10:10
állásnál 2 pont hosszabbítást kérni.
Aki egy játszmát
megnyer, a következő játszmában, térfélcsere után adogatóként kezdi a
játszmát. A tollaslabda sportágban általában két nyert (tehát
legfeljebb három) játszmáig tartanak a mérkőzések. Amennyiben az
első két játszmát nem ugyanaz a játékos nyeri meg, döntő játszmára
kerül sor. A döntő játszma előtt öt perc pihenő illeti meg a
versenyzőket, melytől csak abban az esetben lehet eltekinteni, ha arról
mindketten lemondanak. A pihenő leteltével a döntő játszma Üjabb
térfélcserével kezdődik, majd a játszma Üjabb térfélcserével kezdődik,
majd a játszma közepén (féfi egyesben a 8., női egyesben a 6. pont
először történő elérésekor) Üjabb térfélcserét kell végrehajtani.
Amennyiben a térfélcserét nem hajtják végre a fenti pontállásnál,
azonnal meg kell tenni, amikor a tévedés kiderül, azonban az addig
elért pontok érvényben maradnak.
A játszmakezdő
adogatást a jobb oldali adogatóudvarból kell teljesíteni átlósan a
szemben lévő térfél jobb oldali adogatóudvarába. Ha az adogató játékos
megnyeri a labdamenetet, ugyanaz a játékos fogja a következő adogatást
elvégezni, de a bal oldai adogatóudvarból. Amennyiben a játszmát kezdő
adogató elveszíti a labdamenetet, az adogatás joga átszáll az ellenpár
fogadáskor job oldalon állt tagjára, aki midnaddig adogat felváltva a
jobb, majd a jobb oldali adogatóudvarból, amíg a pár nyeri a
labdamenetet. Ha elvesztik a labdamenetet, az adogatás joga a
partnerét illeti meg mindaddig, amíg nyerik a labdamenetet. Ezt
követően Üjra az ellenpár kapja meg az adogatás jogát, ahol hasonló
elvek alapján a páros mindkét tagja adogat.
A
játékosok elhelyezkedésére vonatkozó legfontosabb szabály a páros
játékban, hogy a játszma kezdetén a jobb oldali adogatóudvarban álló
(és ott adogató vagy fogadó) játékos minden nulla és páros saját
pontszámnál a jobb oldali adogatóudvarban köteles elhelyezkedni, akár
adogat a páros, akár fogad. ÉrtelemszerA±en páratlan saját pontszám
esetén a pár felállása fordított.
Valamennyi páros
(férfi, női, vegyes) versenyszámban egy játszma 15 pontig tart,
amennyiben nem kerül sor hosszabbításra. A játszma meghosszabbításának
szabályai azonosak a férfi egyes versenyszámnál leírtakkal.
Kellemes kikapcsolódást kívánunk!
|